DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen egyetértek azzal, amit Bauer Tamás javasolt, hogy még lehetne várni. Bauer Tamás képviselő úr egy hetet mondott, de az én álláspontom szerint többet is lehetett volna várni. Pár héttel ezelőtt arról adtak hírt az újságok - nevezetesen a Heti Világgazdaságban volt olvasható egy nyilatkozat az Igazságügyi Minisztérium egyik munkatársától -, hogy igencsak elképzelhető, hogy a közeljövőben törvény születik külön a végelszámolásról, és emiatt a csődtörvényt módosítani kellene. Nem tudom, de ha ez a hír így van, akkor valóban célszerű lenne összekötni a különböző módosítási törekvéseket, amelyek ugyanarra a törvényre irányulnak.
Amihez konkrétan hozzá szeretnék szólni, az két módosító indítvány. A 40. és a 43. sorszám alatt terjesztettem be módosító indítványt a törvényjavaslat 12. §-ára vonatkozóan. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban mindnyájan egyetértünk, hogy a gazdasági és kereskedelmi élet normáit rögzítő jogszabályoknak ösztönözniük kell a szereplőket arra, hogy az üzleti életben felelősséggel, gondossággal vegyenek részt. Különösen hangsúlyozni kell, hogy az ilyen kívánatos felelős magatartásra való késztetés különösen fontos egy olyan gazdaságban, ahol aggasztó méreteket ölt a szerződési fegyelem hiánya, ahol a károk megtérítési esélyeit illetően maguk a hitelezők és a felperesek halmozottan hátrányos helyzetben vannak az igazságszolgáltatás gyengesége által bátorított adósokkal szemben.
Tisztelt Ház! Az adósok egyre inkább elszemtelenednek, ezért nekünk kötelességünk mindent megtenni a jogkövető magatartást tanúsító polgárok jogainak erősítése érdekében. Szerintem a jognak honorálnia kell azt, ha a hitelezők nemcsak egyszerűen hiteleznek, hanem igyekeznek különböző fizetési biztosítékok szerződésbe iktatásával biztosítani a hitelek visszafizetését. Ilyen, a szerződés teljesítését biztosító úgynevezett mellékkötelezettségek közé tartozik például az óvadék vagy a zálogjog, de ilyen kötelezettségek közé sorolható a visszavásárlási jog, a vételi jog vagy az elidegenítési és terhelési tilalom is.
A módosító indítványaim közül a 40. sorszám alatt előterjesztettben azt javaslom, tisztelt Ház, hogy maradjon el a törvényjavaslat azon szakasza, amely kimondaná azt, hogy az adós ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló elidegenítési és terhelési tilalom, valamint a visszavásárlási és vételi jog a felszámolás kezdő időpontjában megszűnik.
Tisztelt Ház! Hitelezővédelmi okok - és a már előbb említett, az üzleti életben kívánatos gondosságra való ösztönzés - indokolják, hogy azok a hitelezők, akik veszik maguknak a fáradságot, és biztosítékokat kötnek ki, privilegizált helyzetet élvezzenek az adós csődje, felszámolása esetén. Álláspontom szerint ezt az biztosítja a leginkább, ha a tárgybeli biztosítékokkal érintett vagyon nem lesz része a csődtömegnek, hanem abból a biztosítékok jogosultjai közvetlenül elégíthetik ki a követeléseiket. Ezért kifejezetten ellenzem, hogy megszűnjön a felszámolás kezdő időpontjában ez a kötelezettségi kör. Ez az elmondottakon túl azért is indokolt, hogy így legyen, mert a biztosítékok megszűnése a felszámolás kezdő időpontjában könnyen visszaélésre vezethet. Ugyanis lehetőséget kínál a követelési jogalapot csalárd módon elvonóknak arra, hogy a tulajdonukat erőteljesen korlátozó jogosítványegyüttestől megszabaduljanak olyan módon, hogy például saját maguk ellen kezdeményeznek felszámolási eljárást. Ennek következtében automatikusan megszűnik mindenféle teher például azokon az ingatlanokon, amelyek fedezetül szolgáltak volna a hitelező követelésének kielégítésére.
Tisztelt Ház! A második módosító indítvány - mint említettem - a 43. sorszám alatt található az együttes jelentésben. Ez szintén egy elhagyásra irányuló indítvány. Azt indítványozom, hogy maradjon el a törvényjavaslat 12. §-ában a csődtörvény 38. § (5) bekezdésének javasolt szöveg, amely azt mondaná: "Ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontja előtt óvadékot nyújtott, a felszámolás kezdő időpontjában az óvadéki szerződés megszűnik, és az óvadék tárgyát képező vagyont a felszámoló részére ki kell adni".
Tisztelt Ház! Álláspontom szerint ez a rendelkezés messze túlmutat azon a mértéken, ameddig egy különleges rendelkezés eltérhet az általánostól, hiszen az óvadéknak a polgári törvénykönyvben rögzített lényegét és természetét teljesen megváltoztatja. Nézzük meg, hogy a polgári törvénykönyv 270. § (1) bekezdése mit mond az óvadékról! Azt mondja, hogy "Ha valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtanak, a jogosult a szerződés nemteljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadékösszegből közvetlenül kielégítheti.
(20.40)
Tisztelt Ház! Éppen ezért olyat előírni, hogy az óvadék összegét az óvadék jogosultja adja át a felszámolónak, ez álláspontom szerint jogdogmatikai abszurdum. Megváltoztatja az óvadék alaptermészetét, itt már nem óvadékról van szó, hanem valami teljesen másról és ezt a teljes tartalmi ellentétet szerintem egyetlen specifikus törvény sem legitimálhatja az általános kárára. Ez alapvető jogi garanciákat ásna alá.
Gyakorlati jelentősége sincs természetesen ennek a rendelkezésnek - és most hagyjuk el a jogdogmatika területét -, ugyanis képzeljük el, hogy a Ptk. alapján joga van kielégíteni magát a hitelezőnek. Éppen ezért mi van akkor - felmerül a kérdés -, ha a felszámolás kezdő időpontja előtti napon megtudja, mondjuk, az óvadék jogosultja azt, hogy elindul egy felszámolási eljárás? Akkor természetesen megcsinálja, hogy a felszámolási eljárás kezdő időpontja előtti napon kielégíti a követelését közvetlenül az óvadékból, és éppen ezért aztán nem is marad semmi, amit átadhatna a felszámoló részére. Ha ez a rendelkezés így megmarad a törvénymódosításban, akkor mindamellett, hogy gyakorlati jelentősége semmi nincs, teljesen aláássa a Ptk.-nak az egyik alapvető, szerződést biztosító intézményét. Amikor amúgy is szegényesek a szerződést biztosító mellékkötelezettségek, akkor álláspontom szerint ilyet nem kellene tenni, és ez teljesen ellene hat annak, hogy az emberek, a hitelezők megfelelő felelősséget és gondosságot tanúsítsanak a szerződés megkötésekor.
Végezetül, Tisztelt Ház, szeretnék még két megjegyzést - azaz először is összefoglalóan azt szeretném mondani, hogy nem szerencsés, ha az üzleti életben bevett és használt fizetési biztosítékok ilyen módon elgyengítésre kerülnek. Természetesen eme gyengítés útjára nem ez a módosítás lép, hanem erre rálépett már az 1993-as törvénymódosítás, mert ez vezette be ezt az abszurdumot, hogy megszűnnek az ilyen biztosítékok akkor, amikor a felszámolási eljárás elindul. Nekünk pontosan a hitelezővédelem céljából azt kellene tennünk, hogy visszatérünk az eredeti, 1991-es útra, amikor nagyon helyesen azok a követelések, amelyeket ilyen biztosítékokkal biztosítottak, nem képezték részét a csődtömegnek.
Végezetül szeretném elmondani azt, hogy amennyire én az Európai Unió tagállamainak csődjogát ismerem, egyetlen olyan ország sincs közöttük, amely ne juttatná privilegizált helyzetbe a biztosítékokkal rendelkező hitelezőket, sőt, a német és osztrák mintára általánosnak is nevezhető európai megoldás az, hogy a biztosítékokkal terhelt ingatlanok a biztosíték erejéig nem is részei a csődtömegnek, hanem azokra a biztosítékokat kikötő hitelezőknek úgynevezett külön kielégítési joguk van. Én ezt szeretném megfontolásra ajánlani a Pénzügyminisztérium képviselőinek és tisztelt képviselőtársaimnak is. A mi célunk a hitelezők védelmének erősítése, ahogy azt Bauer Tamás képviselőtársam nagyon jól és nagyon hangsúlyosan megfogalmazta. Ezért valóban olyan törvénymódosítás szülessen, ami ezt a célt szolgálja és nem az ellenkezőjét. Köszönöm a figyelmet.
