SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Előre is elnézésüket kérem, hogy 8-9 perc erejéig fenntartom önöket... (Moraj.) a határozathozatalt megelőző előterjesztői záróbeszédemmel, azonban mentségemre azt hozom föl, hogy az ezt követő határozathozatal, pontosan azon kompromisszumok eredményeként, amiről beszélni fogok, rendkívül leegyszerűsödött, összesen három gombnyomásra fog sor kerülni.
(18.30)
A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosítását kezdeményező képviselői önálló indítvány előterjesztői, a parlamenti plenáris és bizottsági vitában részt vevő képviselők, a háttéregyeztetések szakértő csapata, s a kialakult kompromisszumok nyomán megjelenő módosító indítványok benyújtói egyaránt sokat tettek azért, hogy az eredeti bányatörvény hiányosságai a gyakorlat által felszínre hozott jogtechnikai, jogalkalmazási koordinációs zavarai kiküszöbölésre kerüljenek, s most már egy valóban jó törvény segítse a magyarországi bányászkodást.
Külön köszönettel szeretném visszaigazolni az érintett tárcák szakértőinek és képviselőtársaimnak, közülük is különösen Kiss Róbertnek, Hoffmann Attilának, Kovács Tibornak és Rózsa Editnek a közreműködését, akik módosító indítványaikkal nagyban elősegítették mindezt. Úgy érzem, valamennyien elégedettek lehetünk a nem egyszer igen éles viták eredményeként megszületett kompromisszumos szövegváltozatokkal. A változtatások azonban többnyire előnyére váltak a törvényjavaslatnak.
Melyek tehát azok a lényegi elemek, melyek érdemben módosítják a magyarországi bányászkodás eddigi gyakorlatát? Hat ilyen lényegi változást tartok szükségesnek megemlíteni és kiemelni.
Először a feketebányászkodás megakadályozásáról szólnék. Rendkívül lényeges megakadályozni, teljes mértékig kizárni az engedély nélküli bányászati tevékenység folytatását, illetve biztosítani annak szankcionálhatóságát, hogy amennyiben valamely vállalkozó különféle engedélyekkel lehetővé tett fedőtevékenység mögé bújva bányászkodik, s ezáltal a bányajáradék-fizetési kötelezettség alól kibújik, úgy ennek utólagos fizetése alól ezután az sem mentesítheti, ha addigi tevékenységét a Magyar Bányászati Hivatal engedélye nélkül gyakorolta, azaz jogosulatlanul bányászkodott.
Bár az ország építésikavics- és homokásvány-vagyonának zöme torlatokban és hordalékokban található, innen az ásványi anyagot a mai gyakorlat szerint igen sokféle engedély birtokában lehet kinyerni. Lehet mélyépítésre hivatkozva jegyzői engedéllyel, tereprendezésre hivatkozva földhivatali engedéllyel, új állóvíz létesítésére hivatkozva vízügyi engedéllyel, vizek medrének kotrására hivatkozva szintén vízügyi engedéllyel, s végül bányászati engedéllyel bányászati koncesszióval követ, kavicsot, homokot bányászni. Bányajáradékot azonban csak ez utóbbi esetben kell fizetni az államkasszába.
Javaslatunk tehát megszünteti ezt a visszaélésre bőven alapot adó helyzetet, mely szerint Magyarországon mintha kétféle ásványi nyersanyag lenne: az egyik az, amelyik kizárólagos állami tulajdonban van, s mely után bányajáradékot kell fizetni, a másik pedig az, amelyhez a bányatörvény megkerülésével bárki ingyen, de legalábbis olcsón hozzájuthat.
Második kérdésként egy rendkívül lényeges kérdéssel szeretnék foglalkozni. Ez biztosítja, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagy nemzeti olajtársaságunk, a Mol privatizációja folytatható legyen. Jogilag talán nem a legelegánsabb megoldás egyik törvény másikkal történő módosítása, gyakorlati szükségessége és technikai könnyedsége okán mi most mégis ezt az utat választottuk, amikor a koncesszióról szóló, 1991. évi XVI. törvényt és az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló, 1995. évi XXXIX. törvény egy-egy paragrafusát ezzel a bányatörvénnyel módosítottuk.
Valamennyi, egykor állami, de időközben bizonyos mértékig privatizált gazdálkodó szervezet esetében ugyanis alapvető problémát okoz, hogy a többségi állami tulajdon utóbb történő megszűnésével az általa addig jogszerűen gyakorolt, koncesszióköteles tevékenységet, vagy éppenséggel koncessziós jellegű, de egyedi engedéllyel folytatott tevékenységet új koncessziós pályázat kiírása és koncessziós szerződés megkötése nélkül is folytathatja-e. Ellenkező esetben ugyanis a privatizáció keretében egyszer már megszerzett vagyoni értékű jogaik megtartásáért az addigi befektetőknek koncessziós tenderen kellene részt venniük, ha bennük az állami tulajdoni többség időközben megszűnt. Ez nemcsak velük szemben méltánytalan, de a cég értékének azonnali zuhanásához, s a privatizáció csak igen előnytelen feltételek közti folytathatóságához vezet, vagy éppenséggel a privatizáció folytatását zárja ki, s így nemzetgazdaságilag is igen hátrányos.
Minthogy a nemzetközi bányászati gyakorlattól sem idegen, hogy stratégiai jelentőségű ásványi nyersanyagok bányászatára létrejött nemzeti vállalkozások részére törvény különleges jogokat biztosít, mi ennek megfelelő módosítást javaslunk most támogatni a szavazás során, mely javaslat egyidejűleg arról is rendelkezik, hogy az állam szükséges rendelkezési joga megfelelő szavazati jogon, azaz szavazatelsőbbségi részvénnyel biztosított marad a kisebbségi tulajdonrész esetében is.
Harmadrészt a sokat vitatott geotermikus energia, energiahordozó kérdésköréről kívánok pár mondatot szólni. Ezzel a törvénymódosítással kettéválasztottuk a geotermikus energiahordozó és a geotermikus energia fogalmát. A geotermikus energiahordozó mint olyan, az esetek túlnyomó többségében a víz, s ennek kizárólagos állami tulajdonjogát, illetve a vízügyi hatóságok ez irányú szakmai kompetenciáját így nem érinti a törvényjavaslat. Eredeti törvényjavaslatunk sem kívánta egyébként érinteni. Viszont a bányatörvény hatálya alá vontuk a geotermikus energiát magát mint energiafajtát, mely egyébként önmagában is kizárólagos állami tulajdon, de mely többféle energiahordozó közeg közvetítésével válhat technikailag hozzáférhetővé. Amennyiben ez a közeg mégis a kitermelt termálvíz lenne, úgy azt továbbra is vízjogi engedély alapján lehet csak kitermelni, s a kitermeléssel nem a víz, hanem az általa felszínre szállított energia kerül a vállalkozó tulajdonába, mindezért ő így már bányajáradékot köteles az után fizetni.
Negyedikként megemlíteném, tisztelt képviselőtársaim, hogy külön fejezet foglalkozik ezután a bányászat erkölcsi és anyagi megbecsülésével, s ezáltal mi, törvényhozók egyúttal bepótoljuk azt a hiányt, amit a '93. évi bányatörvény meghozatalakor idéztünk elő. A bányászok kiemelten nehéz és veszélyes, sajátosan egyedi körülmények között végzett munkáját ugyanis a világon mindenütt megkülönböztetett figyelem és megbecsülés övezi. Ezt kívánjuk most törvénybe foglaltan magunk is kidomborítani.
Ötödször. A bányászat vállalkozási alapokra helyezése különösen indokolja, hogy a bányavállalkozók rablógazdálkodással ne károsíthassák az állam ásványi nyersanyagvagyonát. Jelenleg azonban jogszabály nem rendelkezik az ásványvagyon-gazdálkodás követelményeiről. Indokolt tehát, hogy ezzel a törvényjavaslattal ennek elkészítésére kötelezzük a minisztereket, az ipari és a környezetvédelmi minisztert együttesen.
Végül: a bányafelügyelet a bányavállalkozó ásványinyersanyag-kitermelésre való kizárólagos jogát biztosító bányatelket ezután csak akkor állapítja meg, ha a bányavállalkozó előzetesen kutatási adatokkal igazolja, hogy a lelőhely ipari mértékű ásványi vagyonnal rendelkezik. Nem elég ugyanis csak valószínűsíteni - mint a jelenleg hatályos bányatörvény ezt mondja -, de igazolni is kell az ipari vagyon meglétét, szemben a koncesszióra kiírt területekkel, ahol többnyire minden a bányavállalkozó kockázatára megy, s ahol ezért elégséges az ipari vagyon esetleges meglétét valószínűsíteni.
Még egyszer megköszönvén minden közreműködőnek azt a segítséget, amelyet számunkra, a törvény előterjesztői számára a törvényjavaslat végleges formába öntése során nyújtottak, arra kérem képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal támogassák e gazdaságilag olyannyira fontos törvénymódosítás megszületését. Köszönöm szépen türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(18.40)
