VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban arról az ügyről kívánok napirend előtt szólni, amelyet a sajtóban már csak Bokros Lajos utolsó időzített bombájaként emlegetnek és amely a Budapest Bank részvényének eladásáról szól.
Mint közismert, 1994 végén a magyar kormány egy 12 milliárdos állami tőkejuttatásban részesítette a Budapest Bankot, hogy ezzel is elősegítse a Budapest Bank többségi részvényének eladását. December végén – részben az idő szorítása miatt is – létrejött az eladás, amikor a vevő az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint a General Electric Capital a részvények 60 százalékát megvásárolta, és ezért 87 millió dollárt, hozzávetőlegesen 12 milliárd forintot fizetett. Az ország ötödik legnagyobb bankja került tehát így többségi külföldi tulajdonba.
(8.50)
És egy probléma volt már akkor is, hogy a szerződést senki nem ismerhette, valószínű azon kívül, aki ezt aláírta. Hiába kérte többek között az Állami Bankfelügyelet, ők sem tekinthettek bele a szerződésbe, a Pénzügyminisztérium ezt elutasította.
Időközben az elmúlt három hónapban újabb tények láttak napvilágot, amit szeretnék röviden, néhány szóban felidézni. A Magyar Hírlap szeptember 20-ai számában megjelent egy írás, miszerint az adásvételi szerződésnek létezik egy titkos záradéka, és e szerint az eladó a magyar állam, valamint a vevő, a GE és az EBRD fele-fele arányban osztozik a bank rossz portfoliójának és kétes kinnlevőségeinek a finanszírozásában. Ez tehát azt jelenti, hogy a számítások szerint körülbelül 24 milliárd forintos rossz portfolió miatt a magyar államnak 12 milliárd forintot kell még kifizetnie, és beszámoltak arról is, hogy ebből már egy 4 milliárd forintos összeg átutalásra is került. Kiderült az is, amit korábban nem tudtunk, hogy a szerződés csak angol nyelven született meg, magyar nyelven nem. Medgyessy pénzügyminiszter úr szeptember 24-én a parlamentben megígérte, hogy a képviselők betekinthetnek ebbe a szerződésbe. Szeptember 27-én el is küldte a levelét a két másik tulajdonoshoz, amiben kérte őket, hogy ezt a szerződést hozzák nyilvánosságra. Szeptember 28-án az EBRD szóvivője be is jelentette, hogy nincs kifogásuk az ellen, hogy ez nyilvánosságra kerüljön. A GE pedig egy közgyűlési határozattól tette függővé, hogy ez a betekintés megtörténhet-e vagy sem.
Ugyancsak a Magyar Hírlap október 3-ai számában már az is felmerült, hogy visszaadhatja a Budapest Bankot a vevő, méghozzá kamatostul, ugyanis kiderült, hogy a szerződés egyik pontja arra vonatkozhat, miszerint 1999. május 15-ig a vevő bármikor kérheti, hogy a magyar állam vásárolja vissza a megvett részvényeket, méghozzá kamatostul. Október közepén már csak arról kaptunk információkat, hogy tovább húzódik a nyilvánosságra hozatal, bár ehhez már a külföldi tulajdonosok hozzájárultak, és végül november 22-én arról számoltak be a lapok, hogy nem találják a titkos záradékot, a központi Kormányzati Ellenőrzési Iroda nem találja ezt a titkos záradékot, és a fordítás ezek szerint továbbra sincs kész.
Összegzem tehát, hogy miről van szó, tisztelt képviselőtársaim. Egyrészt a képviselők továbbra sem kaptak felvilágosítást erről a szerződésről, a nyilvánosság nem tudhatja meg, hogy a magyar állam a magyar állam tulajdonának az ügyében milyen szerződést kötött, és az adófizetők forintjait a későbbiek során mire kell még vajon fölhasználni.
Kettő. Nem tudjuk, csak sajtóértesüléseink vannak arra, hogy a fordítás miért nem készült el még a mai napig. A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója felajánlja segítségét ahhoz, hogy ennek a szerződésnek a fordítása lehetőleg minél hamarabb elkészüljön.
Harmadrészt. A szerződésből ezek szerint nem készült magyar példány, csak angol nyelvű példány. Én szeretném felidézni azt a két törvényt, az 1840-es 6. törvénycikkelyt a magyar nyelvről, amely kimondja, hogy ezentúl az ország határaiban a köztörvényhatóságok is a legfelsőbb helyre teendő felírásaikat szinte egyedül magyar nyelven szerkesztessék. Majd a 3. § kimondja azt is, hogy ezentúl a magyar állam keretein belül minden fontos szerződést magyar nyelven kell lekötni. Ugyancsak ezt mondja ki az 1844-es 2. törvénycikk a magyar nyelvről.
Úgy tűnik, tehát tisztelt képviselőtársaim, hogy V. Fendinándhoz képest a magyar kormány 150 évet lépett vissza. Hiszen már akkor fontosnak tartották azt, hogy magyar nyelven szülessenek meg szerződések – nem így a Horn-Kuncze-kormány.
És végül, negyedik részt nem tudjuk azt, hogy megtörténtek-e azok a visszautalások, amelyekre a sajtó hivatkozott, hogy valóban már 4 milliárd forintot visszautaltak-e vagy sem. És azt sem tudjuk, hogy ez az egész szerződé nyilvánosságra hozatala vajon hogyan érinti, érintheti a későbbiekben sorra kerülő banki privatizációkat. Erre várunk a magyar Országgyűlés tagjaiként továbbra is felvilágosítást a tisztelt Pénzügyminisztériumtól, a tisztelt kormánytól. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
