DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Őszinte örömömre szolgál, habár egy miniszterváltással összefüggésben, de olyan hangnemben folyik itt egy polémia az agrárkérdésekről, amit ez a kérdés megérdemel.
Akkor, amikor nemzeti agrárprogramról, agrártörvényről beszélünk, akkor az feltételez egy, az ügyeket megértő felülemelkedettséget, hiszen a nemzeti agrárprogram olyan nemzeti konszenzuson kell hogy alapuljon, amiben a politika – s nem feltétlenül az egyes pártok egymás közti konszenzusa –, valamint az érdekeltek megegyezése van jelen. Ez képes ezt a kérdést kiemelni abból a túlpolitizáltságából, amiben eleddig benne volt. Szükséges a nemzeti agrárprogram azért is, hogy legyen egy nemzeti minimumunk, ha úgy tetszik, az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz.
Sokan állítják, hogy csak legyengített agrárgazdasággal lehet az Európai Unióhoz csatlakozni. Állítom – és egyre inkább terjed ez a felismerés –, hogy az Európai Unióhoz csatlakozás akkor kerül veszélybe, hogyha a csatlakozás a működőképességet – már az EU-működőképességét – veszélyezteti. Egy gyenge agrártermeléssel rendelkező Magyarország veszélyezteti az Európai Unió működőképességét, egy jól működő agrárgazdasággal csak kívánatos partnerei lehetünk az Európai Uniónak.
Úgy gondolom, hogy az idei költségvetési törvény szavazásakor a kormánypárti és ellenzéki képviselők sokasága felülemelkedett már sok eddigi, megrögzött rossz szokásán. Bízom benne, hogy év mint év, és erre lesz alkalmas az agrártörvény, illetőleg a nemzeti agrárprogram, hogy az év mint év megismétlődő költségvetési vitán nem válik a továbbiakban kérdésessé, hogy 1994-ben 37, hogy 1997-re 101 milliárd, hanem mindenki számára ez egy olyan befektetésként fog megjelenni, amelyik biztos, hogy meg fogja hozni a tőle várt eredményt. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)
