DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban is köszönöm, hogy személyes jelenlétével megtisztelt. Záhony és térsége gazdasági fejlesztéséről még az előző kormány hozott határozatot '94 márciusában. Ezt követte a '95 nyarán hozott határozat, mely kísérleti jelleggel vállalkozási övezet kialakításáról döntött Záhony és térsége fejlesztése érdekében, addig is, amíg a területfejlesztési törvény meg nem születik. Akkor rendelkeztek a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank által létrehozandó gazdasági társaságról is olyan értelemben, hogy e társaságban a Környezetvédelmi Minisztérium a Területfejlesztési Alap terhére legfeljebb 200 milliós tőkerészesedést szerezzen.
'96 januárjában létre is jött a Záhony Kft. 200 millióval, és a Fejlesztési Bank 50 milliójával, amit később a bank megemelt. Tény, hogy a záhonyi vállalkozási övezet hazánk északkeleti régiójának felemelkedéséhez jó lehetőséget kínál. Ezért örvendetesek a koordinációs bizottság eddigi eredményei. Tény azonban az is – mára beigazoltan –, amit épp egy esztendeje a Magyar Demokrata Fórum hangsúlyozott a területfejlesztési törvény vitájában, az tudniillik, hogy a törvény lehetőségrendszere a szakmai elemek viszonylag tetszőleges felhasználása mellett politikai, hatalmi, nem egy esetben csoport-, lobby- vagy épp személyes érdekű, hiszen az az elosztásra koncentrál. Fő szempontja nem a mire fordítsam, hanem az én osztok el, mégpedig annak, akinek én akarok.
Holott, tisztelt Ház, a területfejlesztés nem más, mint az állami stratégia területi lebontásban való megjelenítése. Az állami stratégiáé, nem pedig csoport- vagy személyes érdeké. A jövőkép, a tervezés és a programok területi érvényesítéséé, nem pedig a közpénzek átláthatatlan rendszereken való keresztülfuttatásáé, a "nagy projektben nagy haszon", politikai és anyagi érdekek szerint.
Nemrégiben kiderült, visszhangja és politikai következmény azonban mindeddig semmi, hogy a Környezetvédelmi Alap pénzeinek elköltésére manapság egész céghálózat szerveződött Magyarországon. Kik a pályázók, milyen módszer szerint lehet közpénzhez jutni, van-e összeférhetetlenség a pályázatot kiíró és a megpályázó között? – kérdezte a sajtó. Ám érdemi válasz nincs. A miniszter úr mosolyának szélessége pedig változatlan. Nem érteni azt sem, hogyan engedheti meg magának a miniszterelnök úr – aki nincs jelen –, hogy kedves minisztere tevékenységére a közgyanakvásnak ilyen súlyos árnya boruljon. Annak ellenére, hogy Záhony és térsége érdekében munkálkodó koordinációs bizottság jó munkát végzett, a testület egyszerre csak megszűnt anélkül, hogy beszámolhatott volna vagy hogy előterjesztését a kormány egyáltalán megtárgyalta volna.
Rövidesen várható ugyanakkor egy olyan kormánydöntés, mely szerint e testület szerepét – mivel egy hónapja már megszűnt – nem más, mint a környezetvédelmi miniszter venné át. Legalábbis ez a hír, és ha a hír igaz, akkor a határozat ma meg is jelenik frissen és ropogósan a Magyar Közlönyben.
(9.10)
A miniszter még arra is felhatalmazást kap ebben, hogy ő kössön szerződést az övezet területén a már létrehozott gazdasági társasággal.
Ismerős megoldása ez a hatalomkoncentrációnak az "én osztok el, mégpedig annak, akinek akarok" elvének; olyan ez, mint a rossz vicc az egyenruháról: egyen ruha, a többi nézi. Hiányzik ugyanis a koncepcióból a lényeg. Az nevezetesen, hogy a vállalkozási övezeten belül egy nonprofit szervezet, a területkezelő kellene hogy koordinálja a teendőket, az önkormányzatokat, a beruházási, ingatlan- és tulajdonjogi kérdéseket, és nem a miniszter.
További kérdés, hogy az övezetről szóló kormányrendelet miért ott húzza meg az övezeti határt, ahol meghúzza. Netán országgyűlési választási körzetek határai ezek? És ha igen, ki ott az érdekelt? Ezek után talán már az sem meglepetés, hogy a rendelet most, december végén lép életbe, miközben az adókedvezmények a térségben már 1996. január 1-je óta érvényben vannak.
Talán ezért kezdte meg itt működését a Hunalco Palackozó a Területfejlesztési Alap pénzével és a fejlesztési bank hitelével, felavatta a miniszter úr, vagy a kamionterminál a Területfejlesztési Alap pénzével és a fejlesztési bank hitelével, felavatta a miniszter úr; de ejthetnénk néhány szót a Vajafructról és a Pilu Almaszirom-feldolgozó Üzemről is akár.
Kiknek az üzleti érdekeltségei ezek, és ugyan honnan tudták január óta már, hogy hol érdemes befektetniük? A séma világos. A Területfejlesztési Alapból létrejöhet beruházás, hitelt ad neki az MBFB, és nevet ad a vállalkozásnak az a Záhony Kft., aminek az MBFB is részese. Átfut a közpénz a rendszeren, s ki tudja, hol áll meg.
Tisztelt Ház! Az említett kormánydöntések ezt a rendszert kívánják törvényesíteni, ami ellen az MDF a leghatározottabban tiltakozik, és fölkérjük Baja Ferenc miniszter urat, hogy immár ne csak a Környezetvédelmi Alap, de a Területfejlesztési Alap pénzeivel is számoljon el!
A törvényességért nemcsak ő, hanem a miniszterelnök úr is felelős. Ez közérdek, a közélet tisztaságának elemi érdeke, nem értem, miért kell ezt még kérni is. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnézést, elnök úr, még egy mondat! Amennyiben a kormánydöntések hatályba lépnek, a Magyar Demokrata Fórum kénytelen lesz az Alkotmánybírósághoz fordulni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.)
