Sigray család. (Felső- és Alsó-Surányi gróf)
Szepes vármegyében Szepes várától nem messze fekszik Sigre vagy Sigra szerény falu, melyből a Sigray családot eredeztetik.
A család őseűl tartják azon Sigrai comes Jánost, ki Szepes megyei Sigra helységbeli ősi birtokában házat épitetett 1275. előtt; miután az említett évben azon egyháznak lelke enyhűletére malmot és rétet ajándékozott.
E Sigray János egyik utóda Miklós, fia Dénesnek, Szepes megyei főispán és Szepes a lublyói várnagy, 1300-ban Trencsin Máté pártján állott.
Irják, hogy 1447-ben Sigray Mátyás kir. itélőmester lett volna, és ez kapta volna Vas megyében az Ivánczi urodalmat.
Bizonyos az, hogy a család a XVII. században a Dunántúl tűnik fel, igen vékony múdó sorsban.
III. Ferdinánd király alatt kezd a család fel emelkedni. Ez időben Sigray I. János, ki II. és III. Ferdinánd és I. Leopold alatt Pozsony megyei Stomfa vár kapitánya volt, 1647-ben adományt nyert F. Surány-ra, honnan a család elő-nevét írta.
Ezen I. Jánosnak fia volt I. Ferencz, ki báró Nadányi Miklós verebélyi, utóbb nógrádi kapitánynak egyik leányát vévén nőűl, ez által szép birtokokhoz jutott, és családját fel emelte. E Ferencznek, úgy látszik testvére volt
János, ki 1654-ben született, és pedig még – mint életirója mondja – vékony tehetségü szüleiktől. Papi pályára lépvén, a veszprémi káptalanban kanonok, prépost és Széchenyi Pál püspök helyettese, innen pedig 1696-ban Szepesi prépost, majd temnei czímzetes püspök lesz. Meghalt 1718-ban. Eltemettetett Szepesen.
I. Ferencznek lehetett testvére azon Sigray Mátyás is, ki 1681-ben az országos adó-jövedelmek számvevője volt.
I. Ferencznek nejétől báró Nadányi Zsófiától (ki előbb Ghillányi Györgyné volt) öt gyermeke maradt, u. m. 1. József, 2. Erzsébet-Róza, apácza Budán és másod-fejedelem asszony, 3. János, 4. Borbála Ujváry Imre neje, 5. II. Ferencz. Ezek közűl:
János állami hivatalt vállalva, a m. kir. udvari kamaránál tanácsos, 1708-ban kir. táblai ülnök lett, és az volt 23 évig, majd utóbb alnádor, pozsonyi kamarai tanácsos, aranysarkantyús vitéz, végre országos főpénztárnok és altárnok lett. 1728-ban báróságra emeltetett unoka-öcscsével Lászlóval (II. Ferencz fiával) együtt. Meghalt 1763-ban magnélkül kora 66. évében.
I. József szintén kormányszéki hivatalnok volt, mint kir. tábl. ülnök fiatalabb korában az 1715. évi országgyülésen több rendbeli bizottság tagjáúl választott. 1730-ban már a m. kir. udv. kanczellária tanácsosa. 1724-ben kapott báróságot. 1739-ben Somogy vármegye főispánja lett. Volt helytartósági tanácsos is. Nejétől nemes Grössinger Magdolnától gyermekei közül csak Károlyt ismerjük, – de úgy látszik – fia Lajos is.
Károly cs. kir. tanácsos, 1760-ban már a Dunántúli kerületi tábla ülnöke volt. 1767-ben már a hétszemélyes tábla ülnöke, 1774-ben már Somogy vármegye főispánja, 1787-ben már valós, belső titkos tanácsos és gróf. Élt még 1792-ben. Neje nemesságodi Szvetics Jakab personalisnak leánya volt. Ettől fia II. József és Jakab.
Jakab 1788-ban a dunántúli kerületi tábla titkára, utóbb ülnöke, már 1792-ben ott hivatalban nem állott. A Martinovicsféle összeesküvésbe keveredvén, 1795 május 20-kán Budán lefejeztetett.
II. József 1788-ban Vas vármegye alispánja volt, 1807-ben az országgyülésen választmányi tag (28. törv. cz.), 1823-ban Somogy megye főispáni helyettese, 1824-ben főispánja, egyszersmind cs. kir. kamarás, valós. belső titkos és m. kir. helytartósági tanácsos. Az 1827. évi országgyűlésen a rendszeres munkálatok vizsgálatára rendelt küldöttségi tag volt. Meghalt 1830. évi octob. 26-án kora 72. évében. Első nejétől Almásy Jankától († 1822. jan. 23.) Anna, Felicitas, Bora, Titus, Fülöp, Amália gyermekei maradtak. Második nejétől nagy-jeszeni Jeszenszky Amáliától maradt leánya Amália, a mint ezek a táblázaton láthatók. Fülöpnek egyetlen fia Robert 1853-ban halt meg.
II. Ferencz (I. Ferencznek fia) 1719-ben Pozsony megye alispánja volt. 1723-ban mint itélőmester az országgyűlés által a határvizsgáló választmány tagja. Meghalt korán. 1763-ban már nem élt, sőt úgy látszik, 1728-ban sem. Nejétől Angarano Teréziától gyermekei: László, ki nagy-bátyjával II. Jánossal 1728-ban báró lett, Ferencz, Antal, Rhenáta báró De Grand Jakabné, Kata, Teréz és Zsuzsanna, kiknek utódaikat nem ismerjük.
Ugy látszik I. Jánosnak, a stomfai kapitány és család törzsnek atyja vagy bizonyosan közel rokona volt azon Sigray Ferencz, ki „Az úr Jézus kínszenvedésének tükőre” czimű elmélkedéseket írta és adta ki Pozsonyban 1643-ban.
Az is eldöntésre vár: vajjon azon Sigray János, ki 1659. évben néha Draskovich György pénzéről számol az országgyülés előtt és 1662-ben harminczadi számvevő volt, nem egy személy-e a stomfai várkapitánynyal Sigray I. Jánossal?
I. János Stomfai várkap. 1647. F. Surányt kapja.; I. Ferencz 1672. (b. Nadányi Zsófia.); I. József 1724. báró 1739. somogyi főispán (Grössinger Magdolna); Erzsébet Róza apácza Budán.; II. János altárnok 1728. báró † 1763.; Bora (Ujváry Imre); II. Ferencz 1719. pozsonyi alispán. (Angarano Teréz); László 1728. báró.; III. Ferencz 1763.; Antal 1763.; Renáta (b. De Grand Jakab); Kata.; Teréz; Zsuzsi.; Károly 1760. 1792. septemvir Somogyi főisp. gróf (Szvetics N.); Lajos?; Jakab ker. táb. üln. lefejezt. 1795.; II. József Somogyi főisp. † 1830. (1. Almásy Janka. 2. Jeszenszky Amália.); 1-től Janka.; 2-tól Anna csill. k. h. (gr. Montbell Izodor fr. minist.); Felicitas csill. k. h. (gr. Eszterházy Ferencz); Bora csill. k. h. (gr. Saint Marschan); Titus cs. kir. huszár kapit.; Fülöp cs. kir. kam. (nemeskérí Kiss Luiza † 1855.; Luiza.; Róbert † 1853.
Fülöp birja az ivánczi urodalmat Vas megyében, nejére mint fiusított leányra jutott Arad megyében a kerűlösi, Fejér megyében a csőszi és pötölei jószág.
A családnak I. József által 1725-ben nyert bárói czímere: négyfelé osztott paizs, melynek közepét koronás, farkát szájában tartó sárkány foglalja el, az ezáltal képezett kör kék udvarában két vörös mezű, egymással keresztbe helyezett könyöklő kar látszik, egy-egy arany halat (trutta) tartva, fölötte jobbról ezüst félhold, balról arany csillag ragyog. (Ez, a Nadányi czímer, a báróságt szerzőknek anyjok báró Nadányi Zsófia czimeréből kölcsönözve.) A paizs 1. és 4. vörös udvarában ezüst egyszarvú, a 2. és 3-ik kék udvarban pedig kettős farkú arany-oroszlán hátulsó lábain ágaskodva látható. A paizs fölött bárói korona, azon két koronás sisak áll, a jobb oldaliból két fekete sasszárny között hegyével fölfelé pallós áll, rajta arany korona látszik; a baloldali sisak koronájából koronás grif emelkedik ki; első ballábával lángoló bombát tartva. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. A paizsot telamonok gyanánt két fehér agár tartja, fejüket kiöltött nyelveikkel kifelé fordítva, nyakukon arany örv van. A czímer paizs alatt halvány rózsaszín szalagon „Candore et Fidelitate” jelszó olvasható.
E czimertől a Sigray János által 1728-ban nyert bárói czímer csak igen kevéssé és annyiban külömbözik, hogy a paizs fölötti baloldali sisak koronáján szemközt két kettősfarkú oroszlán ágaskodik, a jobb oldali első jobb lábával pisztolyt, a másik, első bal lábával buzogányt tart, és a czímer alatt a jelszó és szalag hiányzanak.