AZ ACETILÉN KIMUTATÁSA
AZ ACETILÉN KIMUTATÁSA
A gázok vizsgálata során fordult Ilosvay figyelme a XIX. század utolsó éveinek nagy szenzációját jelentő acetilén felé. Ezt a gázt ugyan Davy már 1836-ban eléállította kalcium-karbidból hidrolízissel, és bár Ilosvay szeretve tisztelt mestere, Berthelot az acetilént elemeiből szintetizálta, csak a század legutolsó évei során tudták megoldani az alapanyag, a kalcium-karbid ipari előállítását.
Az acetilén reakciói közül ismert volt már akkor, hogy egyes nehézfémsók oldatával fém-karbidot ad. Így ammóniás ezüst-nitrát oldatból fehér, az ammóniás réz(I)sók oldatában pedig vörösbarna színű ezüst-, illetve réz(I)-karbid keletkezik.
Az analitikai célra való alkalmazását gátolta, hogy az ammóniás réz(I)-oldatot nehéz előállítani.
Ilosvay felfigyelt Lossen egy dolgozatára, mely szerint a réz(II)szulfát-oldat hidroxil-aminnal elszíntelenedik, mert a réz(II)-vegyület réz(I)-vegyületté redukálódik. Az így előállított réz(I)-só oldatát Ilosvay az acetilén igen érzékeny reagensének találta. Így az akkori világítógázban levő kis mennyiségű acetilénnel néhány másodperc alatt szép színreakciót kapott.
Az eljárásáról szóló cikkeiben azokról vizsgálatokról is beszámolt, amelyekkel a reakció érzékenységi határait és a körülményektől való függését tisztázta.
Ha az ammónia éppen csak annyi, hogy a réz(II)sót tökéletesen oldja, a hidroxil-amin is csak annyi, hogy a redukálást éppen befejezze, az acetilénnel előbb sárgásbarna, később zöldes csapadékot kapott. Ha viszont az ammónia is, a hidroxil-amin is nagy fölöslegben van, téglavörös csapadékot idézett elő belőle az acetilén. Legélénkebb, cseresznyepiros csapadékot réz(II)-nitrát redukálásával nyert reagenssel kapott, de a vele leválasztott csapadék nem bizonyult elég állandónak.
Az acetilén e kimutatási módszerét rövidesen mennyiségi meghatározásra is alkalmassá tették.
Sajnos, azonban azok a szerves kémiai munkák is csak ritkán említik Ilosvay nevét, amelyek magát a módszert tárgyalják.
