226. sz. október 8. AZ AZ »EGY« SZAVAZAT
226. sz. október 8.
AZ AZ »EGY« SZAVAZAT
AZ AZ »EGY« SZAVAZAT
Ma délelőtt egy sajátságos úriember kopogtat be szobámba, arca piros volt, mint a karmazsin, alakja összegörnyedt, az egyik szürke nadrágszára be volt gyűrve a csizmájába, a másik egészen anständig lelógott a stiblire.
Mit akar? kérdém?
Ön az a Kákay Aranyos?
Én. Hát ön kicsoda?
Én Bakay Nándornak vagyok egy tisztelője.
Megdöbbenve pillantottam az idegenre, ha nincs-e megőrülve.
Ugye csodálkozik? Pedig én mégis tisztelője vagyok e nagy férfiúnak, ki államférfiaink között egy fejjel válik ki. Bakay eszményképem, uram, … több…, ő mindenem, büszkeségem, reményem…, szememfénye. Remegve figyelem pályáját és csodás emelkedését.
Engedje meg uram, de … ön mégis őrült.
Au contraire, ha ön meghallgat, meggyőződik róla, hogy nem. Uram, én valaha szerencsés és magas állású, boldog ember voltam, mígnem a közvélemény tönkretett.
Nos aztán?
Én hát megharagudtam a közvéleményre, arra a fogalomra, amit úgy neveznek, s életem föladatává tettem bebizonyítani, hogy a közvélemény nyomorult, megbízhatlan; még önmagát is csalja.
Ahá! Ebből a szempontból figyeli ön Bakayt? Értem már. Igen, ön a közvéleménynek segít tévedni. Bocsánat, amiért őrültnek tartottam önt. Ön igazán szellemdús ember. Miben lehetek szolgálatára?
Az én emberem leült s így szólott.
Olvasta ön a tegnapi országgyűlési tudósítást, amelyben a ház alelnökeit választotta meg?
Olvastam.
Akkor tudja, hogy Bakay Nándorra is beadatott egy szavazat.
Tudom.
Nos uram, az az egy szavazat nem tréfa dolog. Én meg voltam lepetve és bizonyára meg van lepetve az egész ország. Mit gondol ön ki adta be azt az egy szavazatot?
Hát én azt nem tudhatom.
Hehehe kacagott föl gúnyosan az én ijesztő arcú emberem , én se tudom hanem tudni akarom. Azért jöttem önhöz. Írja ön ki a lapban, hogy ezer aranyat tűzök ki azon úr számára, aki Bakayra szavazott, ha magát ezen ezer arany fölvétele végett jelenti s képes beigazolni is, hogy a szavazatot ő adta be.
Ismét meglepetve fordítám szemeimet a furcsa emberre, ki egy nagy zacskóból kezdte kifelé olvasni az aranyakat.
Ön mégis csakugyan, hogy ugyancsak meg van bolondulva. Ennyi tömérdek pénzt kockáztatni?
Hohó uram! Van nekem annyi eszem, hogy nem szórom ki. Jegyezze hozzá a pályázati föltételekhez azt is hogy ő, maga Bakay nem pályázhat.
Az ördögbe is! kiálték föl ámulva és kacagva ön csakugyan nem kockáztat semmit.
