KOPORSÓTÉTEL
80KOPORSÓTÉTEL
A halott portájára érkezvén a koporsóval, azt nem viszik be a házba, csak amikor a halott belehelyezésére kerül a sor. Ezt általában koporsótételnek nevezik, s vagy a második nap délutánján, vagy a virrasztó második estéjén, éjfélkor ejtik meg. Sok helyen akkor helyezik a koporsóba a halottat, amikor az esti, halottnak való harangozás felhangzik. Előfordul, hogy külön harangoztatnak a koporsótételhez. Egyes hagyományváltozatok szerint illő a papot, lelkipásztort meghívni ez alkalomra, bár az egyházi liturgiában ez az aktus nem szerepel. A koporsótételre ugyanazok a személyek jelennek meg, mint a virrasztóban, bár itt sem az imádkozó asszonyoknak, sem az énekeseknek egyáltalán nincs – vagy csak kevés – szerepük.
A koporsóba a halottat hanyatt fektetik, kezét, lábát, fejét gondosan eligazítva. A kezében fogott olvasón, imádságoskönyvön, szentelt gyertyán kívül további tárgyakat helyeznek melléje, illetve vesznek le róla (pl. a drágább ékszereket). Ez utóbbit elsősorban azért, hogy a sírt senki ne háborgassa. Olykor a kezéről levett gyűrűket, a nyakláncát, esetleg aranyóráját egy vászonzacskóban titkon a feje alatti vánkosba rejtik, s így temetik vele.
A koporsóba helyezett tárgyak sora meglehetősen változatos. Valamennyit abban a hitben helyezik a halott mellé, hogy a túlvilágon azoknak hasznát veszi. A tárgyak egy része kifejezetten az elhunyt egyéni használatára szánt – ruha, használati eszköz, élelem, pénz –, más részük rontáselhárító, amulettszerű, az elhunyt nyugalmát s a továbbélők tőle való védelmét szolgálja. Kerülhetnek olyan – az említett kétféle típusú – tárgyak a koporsóba, amelyeket a már korábban elhunytak számára küldenek.
E koporsóba helyezett tárgyak eltemetését általában azzal indokolják, hogy az a halotté, személyes tulajdona, és joga, hogy magával vigye. Általános a hiedelem abban, hogy a túlvilágon használja ezeket. Ennek megfelelően úgy hiszik, hogyha valamely kedves vagy még életében meghagyott tárgyat vele nem temetnek, vagy kifelejtenek, a halott lelke kísérteni fog, amíg azt meg nem kapja. Ezért – saját nyugalmuk érdekében is – igen gondosan ügyelnek arra, hogy minden szükséges tárgy benne legyen a koporsóban.
A koporsóban fekvő halottra általában fodros, csipkés, hímzett szélű, fehér gyolcslepedőt borítanak szemfedőül. A legénynek – ha már házasodóban volt – jegykendőt terítettek arcára, a menyasszonynak pedig fátylával fedték le arcát. Kisgyermeknek anyja menyasszonyi fátylából tettek szemfedelet.
