SZÜRREÁLIS KÉPEK
SZÜRREÁLIS KÉPEK
Innen már csak egy lépés a modern szürrealizmus. Ezt a lépést a népköltészetben is megteszik, amikor még a „stilizált realitáson” is túllép a szöveg. Csoóri Sándor (1969), a költő mondta ki először, hogy népdalainkban szürreális látomások is akadnak. Jóllehet a legjellemzőbbet, a bánatról, mely az egeken kétrét hajlik (18–23. példa), nemcsak gyűjteményekből ismerhetik a folkloristák, hanem a zenekedvelő nagyközönség is régóta hallhatja a hangversenytermekben is Bartók feldolgozásából, a Nyolc régi népdalból. Nem kevésbé jellemző a másik:
297. 2. Bánat, bánat, csukros bánat,
Mér raktál szívemre várot?
Mér raktál szívemre várot,
Mér nem raktál hegyre várot?
(047b)
Mér raktál szívemre várot?
Mér raktál szívemre várot,
Mér nem raktál hegyre várot?
(047b)
Talán még ennél is különösebb, és jobban eltávolodik minden elképzelhető valóságtól a következő:
298. 2. Mikor a bút felosztották,
Háromfelé szakasztották.
Nekem a nagyobbját adták,
Hogy ne kelljen többet osszák.
(075)
Háromfelé szakasztották.
Nekem a nagyobbját adták,
Hogy ne kelljen többet osszák.
(075)
Az sem a mindennapi realitás szerint való, amikor arról szól az ének, hogy
299. 1. Nem arról hajnallik, amerről hajnallott.
Nem arról hajnallik, amerről hajnallott.
Magam sorsa felől szomorú hírt hallok,
Magam sorsa felől szomorú hírt hallok.
(Pt 156)
Nem arról hajnallik, amerről hajnallott.
Magam sorsa felől szomorú hírt hallok,
Magam sorsa felől szomorú hírt hallok.
(Pt 156)
Még táncnótában is elhangzik egy-egy szürreális látomás.
300. 1. Igyunk arra, aki búsul,
Kinek (a) könnye földre csordul.
Földre csordul, patakot mos,
Kibe babám gyócs inget mos.
(024)
Kinek (a) könnye földre csordul.
Földre csordul, patakot mos,
Kibe babám gyócs inget mos.
(024)
512S mikor az énekes még a valóságot látva mondja, hogy „…Hosszú út porából köpönyegët vëszëk” (68.), vagyis még egy reális képet fogalmaz meg költőien, a következő lépéssel már túlmegy a valóságon: „Búval és bánattal kisinoroztatom.” Vagyis népünk ugyanúgy lép át könnyedén a valóság határain dalaiban, mint a magas költészet. Lírai költészete ugyanúgy a valóság elemeiből építkezik, de a képzelet építi az elemeket a maga törvényei szerint új épületté, ami már a költészet világában áll, nem a valóságban. Vagyis éppúgy a képzelet szabja meg határait és törvényeit, mint minden igazi költészetnek.
