BURGONYALEPÉNYEK
BURGONYALEPÉNYEK
Az újabb nyersanyag felhasználásával készült sütemények a hétköznapi tésztaételek választékát bővítették. Szerepük a korábbi főtt és sült tészták mellett jelentéktelenebb maradt.
Míg a főtt krumplival gyúrt pogácsa mindenfelé szokásos volt, hasonló tésztából nagyobb lepényeket északkeleten sütöttek (laska, lepcsánka). A bukovinai székelyek nyersen reszelt burgonyából kovászolt lepényt készítettek, amit kemencében káposztalevélen sütöttek. Kenyérként ették, leppalacsinta volt a neve.
Két tájegységben, az ÉNy-Dunántúlon és az Észak-Tisztántúlon gyakoribb a nyersen reszelt burgonya, liszt, só, esetleg még aludttej és töpörtyű keverékéből tepsiben, vékony rétegben sütött lepény. Elnevezése nyugaton igen változatos (beré, cicege, tócsi, enge-menge, krumplimálé, krumpliprósza), míg keleten feltűnően egységes (lepcsánka).
