Pápay munkái
Pápay munkái
De nagy elfoglaltsága mellett sem szűnt meg figyelemmel kisérni irodalmunk újabb fejlődését, sőt ebben maga is tevékeny részt vett. Midőn az 1805-iki országgyűlés megengedte, hogy a közigazgatásban a megyék a magyar nyelvet használhassák, Veszprémmegye, melynek különböző ügyeiben mint táblabíró már évek óta buzgólkodott, őt bízta meg a hivatalos nyelv megmagyarására teendő javaslattal. Pápay e bizalomra egész könyvvel felelt, melyet Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári igazgatásra és törvénykezésre való alkalmaztatásáról, az oda tartozó kifejezések gyűjteményével cím alatt (Veszprém, 1807. 255 lap) a megye kiadott és valamennyi megyének megküldött. Ő maga Kazinczynak küldött belőle, a ki utóbb azzal az elismerő nyilatkozattal örvendeztette meg, hogy »munkáját becsüli és csodálja; szerencsésebben e tárgy körül senki sem dolgozott, senki nem dolgozhat«. Pápay valóban érdemes munkát végzett. Mig más megyék egy-egy kis füzetben legfeljebb többé-kevésbbé kimerítő szójegyzéket adtak: ő a bevezetésben előbb tudományos alapot vett a tulajdonképeni szótárhoz, rendszerbe foglalván és kifejtvén a magyarosításban és nyelvbővítésben követett elveit. Általában azt a középútat tartja helyesnek, hogy »a mennyire nyelvünk természete és tehetsége engedi, tiszta magyarsággal éljünk«, felújítva az elfeledett régi s általánosítva a találó tájszavakat; a szóképzésben meg a kölcsönzésben az analogia után indúl, de legfőbb bírája a saját ép nyelvérzéke, mely legtöbbször igen szerencsésen rávezeti a helyes szók s a magyaros kifejezések megjelölésére. Pápay könyve, azonfelül hogy messze felülmúlja a többi megye hasonló kiadványát, mint a mérsékelt nyelvújításnak egyik számottevő alkotása, mindenesetre becses adalék jelen századi nyelvújításunk történetéhez is.
