Toldy eszthetikai felfogása
Toldy eszthetikai felfogása
Toldynak eszthetikai felfogása, az egyes művekről adott jellemzése nem mindig sikerűlt (pl. Vörösamrty époszairól, a Bánkbánról stb.): de van erős történeti érzéke, a mely képessé tette őt arra, hogy minden, sokszor jelentéktelennek látszó irodalmi emléknek is kijelölje helyét, hogy csekélynek látszó adatot is felhasználhasson s vele a kritikai elemző tehetség hiányát is lehetőleg pótolja. Az okok és okozatok láncolatának fürkészésében sem mindig szerencsés, a politikai életnek a költészetre tett hatását is néhol csak futólag vizsgálja és a szellemi haladás különféle irányairól kevésbbé tud világos képet nyujtani: de mind e hiányok az úttörő nagy sikereihez képest szóba is alig jöhetnek. Általában véve, jóllehet Toldy mint irodalomtörténetíró nem hasonlítható a külföld nagy irodalomtörténetíróihoz, a magyar irodalomtörténetet ő alktota meg először s minden újabb író csak az ő vállain emelkedhetik. De nemcsak megalapította e tudományt, hanem egy egész írói nemzedéket nevelt, a mely az általa tört ösvényen rövid pár évtized alatt szélesebb körű kutatást téve, történeti érzéket kritikai elemző tehetséggel párosítva, az irodalomtörténet egyes homályosabb pontjainak földerítésében már is nagy eredményeket mutathat föl.
