Újra alakulások az Akadémiában s a Term. tud. Társulatban
Újra alakulások az Akadémiában s a Term. tud. Társulatban
A hatvanas évek végén, kevéssel alkotmányunk helyreállítása s a kiegyezés után, egy nagy jelentőségű mozzanat következett be. Az Akadémia hosszú habozás és próbálgatás után végre igazi feladatához kezdett fordúlni, a mire már közel egy évtized óta megtette a legszükségesebb intézkedéseket: a tudományos ismeretek terjesztéséről és népszerűsítéséről lemond s minden erejét a természettudományok fejlesztésére és az ország természeti viszonyainak kutatására készűl fordítani, a miben nagy segítségére volt az osztályoknak elvben már elfogadott s rövid időn meg is valósult autonomiája, úgy hogy, mint a többi osztályok, a mathematikai és természettudományi csoport is egy bizonyos határon belül szinte önálló, független testületté lőn.
Ugyanekkor a természettudományi társulat, mely eddig inkább tudományos kutatásokkal foglalkozott, s bár jelen szakművek ismertetését szivesen fölvette folyóiratába, de a szigorúbb értelemben vett népszerűsítéstől erősen idegenkedett, elhatározta, hogy az exakt tudományos kutatások javarészét az Akadémiának engedi át s ezentúl főcéljának a természettudományi ismeretek terjesztését és megkedveltetését fogja tekinteni.
E nagyfontosságú elhatározás nem minden ellenállás és nehézség nélkül született meg. Többen voltak, a kik nem tudtak s egyideig nem is akartak belenyugodni; mert visszaemlékezve a vándorgyűléseken a népszerűsítés örve alatt és vele kapcsolatban nyilvánúlt mozgalmakra és jelenetekre, azt hitték, hogy a társulat csak egy sikertelen kisérletnek néz elébe, a mely, mint egy fölmerűlt megjegyzés odavetette, kérdés, vajjon nem fog-e eddigi jóhírnevén csorbát ejteni?
De nem úgy lett. S hogy rövid időn a legtúlzottabb és a legenyhébb aggodalmak egyaránt elenyésztek a nem reménylett és igen hirtelen bekövetkezett fényes sikerek hatásától, annak érdeme, a körülmények kedvező és szerencsés összetalálkozásán kivül, legfőképen azt illeti, a ki e mozgalmat és átalakulást megindította, hosszú évek során át bámulatos buzgalommal, éleslátással és tapintattal, vezette s szellemileg vezeti még ma is. Ez a férfiú a társulat akkori első titkára, majd elnöke Szily Kálmán, a ki ezzel a magyar nemzet reálisabb irányban való fejlődése ügyének oly nagy szolgálatot tett, a milyet előtte kevesen, s ily téren még senki sem.
