Deák és Kossuth nyilatkozatai
Deák és Kossuth nyilatkozatai
Midőn ezzel vázlatos áttekintésünket befejezzük, bátran kimondhatjuk, hogy az eddigi eredmény és a jelenlegi fellendülés nem csekély részszel járult hozzá azon óhajtások megvalósításához, a melyeknek hazánk két nagy szelleme, Deák és Kossuth, különböző szavakkal, de lényegében véve megegyező belső tartalommal adott kifejezést.
Deák így szólott 1861-ben Kemény Zsigmondhoz intézett levelében: »Sok szellemi szüksége van a nemzetnek, mit kizárólag politikai tartalmú irodalom nem képes kielégíteni. Sőt a politikai képzettség is csak úgy alapos, ha tudományos műveltségben gyökerezik. Mindaz, a mi a tudományos műveltséget előmozdítja, annyira fontos a nemzetre nézve, hogy az ezek iránti részvétlenség csak fonák egyoldalúságnak lehet eredménye s kétségtelenül vétek a haza ellen… Tanulnunk kell s művelnünk a tudományok minden szakát, művelnünk a népnek minden osztályát; mert korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikai jövendője, mely komolyan törekszik az általános műveltség színvonalára emelkedni s azon előre haladni… Minden perc, melyet tanulásra, minden fillér, mit a tudományoknak s azok közlönyeinek pártolására fordítunk, egyszersmind a haza oltárára tett áldozat.«
Kossuth huszonnégy évvel később így nyilatkozott: »Kétségtelenűl fontos az, hogy a választékosabb tehetségeknek mód és alkalom szolgáltassék oly magas röptöt venni a tudomány légkörében, a mint csak sasszárnyaik birhatják. Hiszen alig van oly ága a tudományos ismereteknek, melyben egy-egy korszakalkotó lépést magyar ember nevéhez kötött volna a történelem. Hanem mégis fontosabb tekintet az általános magyar nemzeti kultúra tekintete. Amaz dicsőség kérdése, emez létkérdés. Akadjon bár egy-két ember fajunk soraiban, a ki oly magasra emelkedik, mint halandó soha sem emelkedett (miként Schiller mondja Keplerről), azért nincs számunkra jövendő, ha népünk értelmiségét nem emeljük s értelmisége súlyával a természetes életrevalóságát s vele önfentartási erejét nem sokszorozzuk.«… És, a mint már 1876-ban kifejtette: »Minden mozzanatok közt, melyek egy nemzet szellemi felemelkedésére s közművelődésére közrehathatnak, a természettudományok mívelése az, a mely korunkban, a mint legnélkülözhetetlenebb, s a létért küzdés nagy versenyében az önfentartásra leghatályosabb: úgy maradandó következéseiben a társadalomra legáldásoabb is.«
De mindezeket nem közelíthettük meg addig, a mig a szerencsés fejlődés az utat elő nem készítette s a módokat meg nem adta, és még ekkor sem addig, a mig, mint Szily kifejezi, be nem láttuk, hogy »ha azt akarjuk, hogy irodalmunknak hatása legyen a nemzetre s az ismereteket mind szélesebb és szélesebb körökben terjeszsze el, akkor annak, a mit írunk, nemcsak hogy éppen magyarúl, hanem magyarosan és magyar szellemben kell megírva lennie.«
