Bonctani és élettani kézikönyvek, orvosi folyóiratok
Bonctani és élettani kézikönyvek, orvosi folyóiratok
Lényeges hiány maradna ezen időszak irodalmi vázlatában, ha ide nem iktatnók Bugát Pál kétkötetes, Hempel után fordított művét Az egészséges emberi test bonctudományának alapvonaljait, melyet Toldy Ferenc örökké nevezetes munkának nevezett (Pest, 1828) s a melynek első kötetéhez deák-magyar, másodikához pedig magyar-deák műszótár van csatolva; ép így, a többi kisérleteket ezúttal mellőzve, Bugát és Scheidel Orvosi Szókönyvét (1833), melyet tíz év mulva (1843) Bugát Pál végzetes Természettudományi Szóhalmaza követett 40,000-nyi műszavával, melyek közt az elvonásokon, a csonka összetételeken és a hamis képzőkkel s a csonkított gyökökből alkottakon kivül ezerszámra fordúlnak elő a kifogástalan, jó magyar műszavak is; ha meg nem említenők, hogy a Bugát, Schedel (Toldy) és Flór Ferenc szerkesztésében megjelent Orvosi Tár tizenhétéves (1831–1848) folyamatában szintén számos természettudományi közlemény látott napvilágot és hogy irodalmunk nagyérdemű történetírója Toldy Ferenc maga is gyarapította közleményekkel a természettudományi irodalmat. Ide tartozik, nehány művet elhagyva a sorozatból, Hyrtl József nevezetes kézikönyve az Emberbonctan, Foltényi és Rhédey fordításában, terjedelmes mű-szótárral (1849) és Balogh Kálmán, a jeles fiziologus, nagyérdekű két kötetes műve Az ember élettana (1862–64), mely, ha nem a legtúlzottabb purizmus nylvén van írva, nagy hatással lehetett volna e vonzó és érdekes szaktudománynak fejlesztésére és megkedveltetésére is.
Bugát Pál.
