Mania
Mania, Μανια. – 1. Az őrültség és őrjöngés megszemélyesítése, mely mint ilyen paestumi vázaképeken fordul elő. Hidegen és részvétlenül minden beavatkozás nélkül nézi a dühöngő Heraclest. Többes számban a Μανιαι = Eumenides, mely minőségben külön szentélyük is volt Megalopolis és Messene között. Paus. 8, 34, 1. – 2. Állítólagos ősitaliai istenség, melynek tiszteletéről azonban csakis néhány író emlékezik meg. Varro, 1. 1. 9, 61. Macr. Sat. 1, 7, 34. Szerintük a Compitaliák ünnepén tisztelték őt mint a Laresek anyját. Sokkal valószínűbb, hogy ez az alak a Compitalia ünnepélyének egyik szokásából keletkezett, nevezetesen abból, hogy szokás volt gyapjúból készített babákat (maniae) az ajtók elé tenni. Varro, sat. Menipp. fragm. 463. Ebből azután egyrészt amolyan madárijesztő-féle alakok keletkeztek, másrészt a néphitben a maniae annyi lett mint larvae (kisértetek, hazajáró lelkek). Végre ezt a fogalmat személyesítették és M.-t (egyes számban) mint alvilági istenséget Furához és Furinához sorolták. Mart. Cap. 2, 164. – 3. Zenisnek, Aeolis perzsa helytartójának özvegye, a kinek Pharnabazus meghagyta férje méltóságát, de a kit saját veje Midias Kr. e. 399-ben meggyilkolt. Xen. Hell. 3, 1, 10 skk. L. M.
