Capua,
Capua, Καπυη, eredetileg Volturnum, Campania régi virágzó városa ausoniai és etruscus lakósokkal. Termékeny vidéke, élénk kereskedelme és jelentékeny ipara daczára sem tarthatta meg szabadságát, hanem meg kellett adnia magát Kr. e. 420-ban a samnitáknak, kik Capua nevet adtak neki. Liv. 4, 37. Midőn utóbb a lakósok a samnitákkal szemben a sidicinumbeliekhez pártoltak, Rómához kellett segítségért folyamodniok (Liv. 7, 31. 9, 20 köv.), a második pún háborúban aztán azért, mert Hannibal pártjára állottak, keményen meglakoltak (l. Campania). Ettől fogva az évenként odaküldött római hivatalnokok végezték az igazságszolgáltatást. Az elpuhultság, erkölcstelenség hírében álló város lassanként sülyedt. Julius Caesar s utóbb Nero, hogy újra életre keltsék, gyarmatot küldtek oda. Suet. Caes. 20. Tac. ann. 13, 31. A vandalusok Kr. u. 456-ban és a szaraczénok Kr. után 856-ban földig lerombolták. Arenája, színháza, több sírja és híres amphitheatruma romokban maig fönmaradt s mindezek a mai várostól mintegy 4 km.-nyire (Sta. Maria di Capua vetere) találhatók meg. L.Campania. – Irodalom: Jung, Müller I. Handbluch 3, 480. Beloch, Topographie, Geschichte und Leben der Umgebung Neapels im Altertum, Berlin 1879. 12. számú földabrosz. Perlo, Capua vetere. Sta Maria di C. 1887. Alvini, amfiteatro campano, Napoli 1833. B. G.
