Hármas kis tükör
Hármas kis tükör: alsóiskolai tankönyv. 1771. évi pozsonyi kiadása után több mint hetven újabb, bővített és átdolgozott kiadása látott napvilágot. Első része, a Szent História, németből magyarított ref. hittankönyv. Második része „Magyar Ország Kis Tükre”, a harmadik rész „Erdély Kis Tükre” nevet viselte. A két utóbbi földrajzi, alkotmánytani és történeti fejezetekre tagolódik, de a történelmi utalások és adatok mind a három részt átszövik. A Hármas kis tükör, az első jelentős magyar nyelvű tankönyv igen nagy népszerűségnek örvendett. Anyagát kátészerűen versekbe szedték; a legfontosabb alapfokú tananyag volt a felvilágosodás korában és a reformkorban. Nemcsak a prot., hanem a hittani részt elhagyva r.k, iskolák is használták. Nemzedékek szereztek belőle történeti ismereteket. Különösen hatással volt a parasztság történeti tudatának alakulására. Arany János írta Naív eposzunkról szóló tanulmányában, hogy a magyar nép „... ami keveset az Isten ostoráról tud, nagyrészben, s talán egészen Losonczi István népszerű könyvének köszöni”. 1854-ben alkotmánytani része miatt az osztrák belügyminisztérium betiltotta, de a ref. iskolákban tovább használták. Utoljára 1868-ban jelent meg Pesten, és ebben az évben Eötvös József népiskolai törvénye ki is vonta a forgalomból. Számos példánya évtizedekig kedvelt olvasmányként fennmaradt a parasztok kezén. – A Hármas kis tükör szerzője, Losonczi Hányoki István (1709–1780) Utrechtben tanult. Előbb Cegléden, majd Nagykőrösön volt ref. lelkész és rektortanító. Számos kéziratos magyar és latin tankönyv (geográfia, filozófia, teológia, matematika) szerzője. Korának neves ref. egyházi énekköltője.
Kósa László
