Kés
Kés Palesztinában a korai bronzkor óta ismerik ezt a vágásra vagy szúrásra alkalmas eszközt. A bronzból való késeket aztán az alkalmasabb anyagú, különböző formájú vaskések váltották fel. Változatos penge- és nyélformák voltak. A nyél végét gyakran átfúrták, hogy a kés felakasztható legyen. A kőkések használatáról szól Józs 5,2–3, ezek szerepét korábban az ugyancsak cór-nak nevezett éles kövek töltötték be (2Móz 4,25). A »cór hereb« kétélű kőkés még Józs idején, később a hereb a fémkések közül is a kétélűt jelentette, s még inkább a kardot (Bír 3,21; 8,10 stb.). Ábrahám, amikor Izsákot fel akarta áldozni, vitte a maakelet-et, egy nagyobb kést. Ez a fajta kés szerepel az 1Móz 22,6.10-en kívül a Bír 19,29 és Péld 30,14-ben. Kisebbfajta vágókés volt a tacar (4Móz 6,5; 8,7; Ézs 7,20; Zsolt 52,4). Jer 36,23 szerint Jójákim ilyennel vágta szét a törvénytekercset. Péld 23,2-ből a sakkin, a vincellérek kése a mazmera (Ézs 18,5), s az oltári eszközök közt lévő mözameret (1Kir 7,50).
