Brialmont
Brialmont (ejtsd: brialmon) Henrik Sándor, belga tábornok s hadászati iró, szül. Venloban 1821 máj. 25. Elvégezte a brüsszeli katonai iskolát és tiszthelyettesnek lépett be a műszaki csapatba. (1843). 1860. Chazal hadügyminiszter szárnysegéde, 1851. őrnagy és 1868. a minisztériumban osztálytanácsos lett. Ez állásban dolgozta ki az Antwerpen város körül épített erősített tábornak, nemkülönben. Belgium védelmezésének tervét. E munkálatok által a várépítészet terén elsőrangu tekintélylyé emelkedett és a műszaki csapatok főfelügyelőjévé lett. 1883. a román kormány meghivására Bukarestbe ment, hogy nemcsak a főváros védelmezésére erősített tábort építsen, hanem az erdélyi határt is megerősítse. Az első feladattal fényesen elkészült, de a másikat nem oldhatta meg, mert a belga kormány őt a magyar kormány felszólítására haza hivta. 1884. az antwerpeni (I) hadikerület vezényletével bizták meg, 1886. pedig a tényleges szolgálatból elbocsátották, de azért nem szünt meg Belgium védelmi erejével foglalkozni. Megerősítette nevezetesen a Maas vonalát és Lüttich városát. Számos külföldi állam is kért tőle tanácsot, igy Svájc, Törökország, Románia. A szultán kérelmére 1892 őszén a Dardanellákat és Boszporus erődítményeit vizsgálta meg, hogy ezeket (és Konstantinápolyt is) a szárazföld felől jövő támadás ellen biztosítsa. B. azt hozta javaslatba, hogy a török kormány a főváros körül 15 erőddel összeköttetésben lévő körsáncot építsen. A szultán e tervet helybenhagyta és kivitelét Goltz pasára bizta. B. azután visszatért Belgiumba, hol időközben, 1892 jun. 14. képviselőnek választották. A kamarában a szabadelvü párthoz csatlakozott és az általános katonai kötelezettségnek legbuzgóbb előharcosa lett. Az alkotmány reviziójára nézve padi, Janson-nal együtt az általános választási jog behozatalát sürgeti. Jelenleg egyike a legnépszerübb belga politikusoknak. Irodalmilag is működött: Huszonkét irodalmi műve közül jelenleg is még mérvadók a következők: La fortification á fossés secs (Brüsszel 1872 és 1883, két köt., atlaszszal); Études sur la fortification des capitales (Brüszszel 1874); La défense des états et les camps retranchés (1877); La fortification du champ de bataille (1878); Manuel des fortifications de campagne (1878) és végre Tactique de combat des trois armes (Brüsszel 1881).
