PAJTÁRS
PAJTÁRS, (baj-társ) ösz. fn. Eredetileg katonai műszó lehetett, s am. hadi társ, ki egy másikkal a hadi bajokban részt vesz. Vitéz pajtárs. Innen szélesb ért. ki valakinek bizonyos életviszonyban bizodalmas társa; ki mással rendesen társalkodik, barátkozik, együtt jár-kel, mulat. Közönséges kiejtéssel pajtás; a régieknél, nevezetesen Csúzinál, Bíró Mártonnál: pajktárs. Eredeti jelentésénél fogva l. BAJTÁRS. V. ö. PAJKOS; és PAJTÁS.
