FEL (2)
FEL (2), v. FĚL, v. FÖL, (eredetére nézve ugyanaz a föntebbi szóval) fn. tt. fel-t v. fěl-t, v. föl-t, tb. fel-ěk v. fěl-ěk, v. föl-ök. Valaminek felső része. „És ő ruhájokat a vehemre hányván, Jézust felire ülteték.” Tatrosi codex. „És vivé őtet egy verem felire.” Pesti Gábor meséji. Ma eléfordul tej-föl öszvetett szóban.
