ÉLENG
ÉLENG, (él-eng) önh. m. éleng-tem, ~tél, ~ětt, htn. ~ni v. ~eni. Általán gyakoritó hatással, vagy folytonosan él valamely szenvedélyben.
„A hős hajdankor telt szivünk felé leng,
S a nagy- s dicsőre lelkesűlten éleng.”
S a nagy- s dicsőre lelkesűlten éleng.”
Kisfaludy K.
Különösen gonddal, bajjal, nehezen, szűken él, tengődik. Csak úgy élengünk.
