világbíró
világbíró melléknév és főnév (régies, irodalmi nyelvben)
I. melléknév Olyan <személy, lény>, aki, amely a világ nagy részén v. az egész (ismert) világon uralkodik. Világbíró Nagy Sándor. A világbíró szultán a királyi gyermek arcvonalait meglepőleg hasonlónak találja a Zápolya Jánoséhoz. (Kemény Zsigmond) Minket megvéd az ég ura: az ismeretlen világbíró szellem. (Gárdonyi Géza)
II. főnév
1. Világbíró személy. Itt újra fellép a holt dalia, A rég csatázott harcok hősei: Bölcsek, vezérek és világbirók. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Vallási eredetű szóhasználatban:> Isten. Megnehezült a világbírónak ítélete, s lőn … Mohács. (Czuczor Gergely)
