veszekedő
veszekedő [e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév (-n v. -en) [e], -bb
1. Olyan <személy v. ritk. állat>, aki, amely veszekedik (1, 1a). Veszekedő házastársak; veszekedő szomszédok, társbérlők, testvérek; veszekedő kutyák. || a. Veszekedős, veszekedő feleség, férj; veszekedő természetű.
2. Veszekedő (1) személyre jellemző, veszekedéssel kapcsolatos. Veszekedő kedvében van. Mindjárt veszekedő hangon kezdi.
II. főnév -t, -je [e] Veszekedő személy. Nehezen tudott a veszekedők közt igazságot tenni. Beállt a veszekedők közé. || a. Veszekedős, kötekedő személy. A hadnagy rettegett veszekedő. (Vajda János) Mint a vén róka, szedi a lábait, suttyomban beköszön a veszekedőkhöz, s túl van máris a kapun. (Gelléri Andor Endre)
