tesz-vesz
tesz-vesz tárgyatlan ige tett-vett, tegyen-vegyen; tenni-venni
1. Apróbb tennivalókat végezve, lassan foglalatoskodik, dolgozgat. Tesz-vesz a konyhában. Öreg, már csak otthon tesz-vesz valamit a ház körül. Tettek-vettek a kertben, de nem sok eredménnyel. A multban él, s az ócska lom közt Tesz-vesz, keresgél, rakogat. (Arany János) A lecsüngő bajszú, szálas intéző… kedvetlenül, szótlanul tett-vett a ház körül. (Krúdy Gyula) Az asszony csöndesen tett-vett a szobában, hogy föl ne keltse alvó férjét. (Kosztolányi Dezső)
2. Tevékenykedik, sürög-forog. Járta a várost, tett-vett. Mai világban… külön él, tesz-vesz férj és feleség. (Jókai Mór) Mintha kicserélték volna, tett-vett, rendelkezett. (Mikszáth Kálmán) Már évek óta élek, így, | vad bozótban, ártatlan. Robinzon, | ki békén tett-vett. (Radnóti Miklós)
tevés-vevés.
