tengerár
tengerár [r-á] főnév
1. (földrajz, régies) <Tengerben> dagály, ill. a dagály alkalmával mozgó, emelkedő, áradó víztömeg.
2. (választékos) Tág. ért, a tenger vizének vmilyen erő hatására mozgó, kavargó, áradó nagy tömege. A fehérlő, halvány képű mart… visszarúgja a zúgó tengerárt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Nagy zúgva-búgva… jött a tengerár, tajtékzó Hullámsörényét rázva. (Vajda János) || a. (átvitt értelemben) Elöntötte az egész Alföldet egy kétségbeesett tengerár, amelyből már csak éppen kiemelkednek a régi állapotok emlékdombjai. (Móricz Zsigmond)
