társalkodik
társalkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. (régies, választékos) Társalog. [A hölgy] egy választottal háromnegyed óráig csaknem elzárkózva társalkodik. (Vörösmarty Mihály) Én nem csinálok semmit, nem írok, nem olvasok…, nem társalkodom. (Tompa Mihály)
2. (régies) (Társadalmilag) érintkezik, barátkozik, szíves viszonyban áll vkivel. Az ember nem mehet örökké sétálni…, az ide való emberekkel pedig nem lehet társalkodni. (Mikes Kelemen) Kedélyükre semmi sem hat inkább, mint azoknak jelleme, kikkel társalkodunk. (Eötvös József)
társalkodás; társalkodó.
