szétmorzsolódik
szétmorzsolódik tárgyatlan ige
1. <Nyomás v. dörzsölés következtében> apró darabokra töredezik vmi. A szikla az erózió következtében szétmorzsolódott. Az arany melltű… szétmorzsolódott. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Fokozatosan megsemmisül, elpusztul. A sereg az elkeseredett harcban szétmorzsolódott. Karomnak izma megmeredt S nem bírom összenyomni, hogy közötte Szétmorzsolódj! (Madách Imre)
szétmorzsolódás; szétmorzsolódó; szétmorzsolódott.
