szenvedhetetlen
szenvedhetetlen [e-e-e-e-e] melléknév -ül, ebb [e], (régies) szenvedhetlen (irodalmi nyelvben)
1. Olyan <állapot, dolog>, amelyet kínos, kellemetlen elviselni, békével tűrni; elviselhetetlen. Szenvedhetetlen kín. Nincs termetébe kellem: ez az, ami szenvedhetetlen. (Csokonai Vitéz Mihály) Szenvedhetetlen szaggatásokat érzek. (Vas Gereben)
2. (régies) Olyan <személy>, akinek jelenlétét, természetét nehéz elviselni; kiállhatatlan. Szenvedhetetlen kötekedő, ki nem kímél senkit. (Vas Gereben)
szenvedhetetlenség.
