románc
románc főnév -ot, -a
(irodalomtudomány) Elbeszélő költői műfaj: a balladához hasonló szerkezetű, de líraibb és rendsz. derültebb hangulatú, rövidebb) költemény. Spanyol népi románc; Arany románcai. A spanyol románcok szép világa a mórokkal folytatott küzdésben nyíla fel. (Kölcsey Ferenc) S dühbe csapott a béres igricek Vesztük-érző, úr-dicsérő románca. (Ady Endre) || a. (zene) Ilyen szövegű énekes zenemű. || b. (ritka, zene) Érzelmes szerelmi dal. || c. (ritka, zene) <A XVIII. század közepe óta> gyengéd érzelmeket kifejező, határozott formához nem kötött, hangszeres zenemű v. tétel. A filharmonikusok mégiscsak különbül tudták Grieg románcát előadni, mint Bacho zenekara … (Krúdy Gyula)
románci; románcos.
