recés
recés [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Recével (1) ellátott, díszített <vászonnemű>. Recés fehérnemű, kézimunka, terítő. || a. Recemunkával készült, hálószerű <ruhadarab>. Recés főkötő. [Ágota kisasszony.] Recés keztyű ér a könyökéig, Ódivatú köszönése, bókja, Mintha saját édesanyja volna. (Kiss József)
2. Finoman rovátkált, vékony rovátkákkal, recékkel (2) ellátott. Recés pénz, üveg; recés széle van vminek. || a. (műszaki nyelv) Merevítés végett bordázottra préselt. Recés bádog, vaslemez. Recés lemezekkel fedték be a tetőt. || b. (állattan) Recés gyomor: kérődző emlősök gyomrának az a része, melyben a bendőből belekerült táplálék előzetes emésztése megkezdődik, s ahonnan a táplálék kis golyókká formálódva újra az állat szájába jut. || c. Olyan <tárgy>, amelynek felületén sok finom kidudorodás van; nem sima. Recés rajzpapír, szövet; recés a bőr az arcán, a kezén. Négyszögletes recés, elsárgult papírdarab volt … (Mikszáth Kálmán) Elővett egy jókora forgópisztolyt, melyet recés, bordó bőr borított. (Kosztolányi Dezső)
3. (építészet) Hosszanti irányú homorú bevágásokkal ellátott, tagolt. A torony recés orma. A királyi palánk … Sűrü tornyozattal, recésen faragva. (Arany János) Keresztbe recésen tákolják a fenyűlécet, és úgy vakolják paticcsal. (Kaffka Margit)
4. (növénytan) Felületén vonalakkal, recékkel (2) hálószerűen beborított <termés>. Recés dinnye.
recésség.
