posztó
posztó főnév -t, -ja
1. Kártolt gyapjúfonálból vászonkötéssel szőtt, bolyhozás után kallózással nemezelt felületű, vastag szövet; főleg katonaköpenyek, kabátok készítésére, ill. asztalok bevonására használatos. A posztó széle ←; posztót bolyhoz, kallóz, nyír, sző. Kabátja erős posztóból készült. Kiégette az íróasztal zöld posztóját. Vontam fel ruháimat; … posztóbul mentét és nadrágot, fejér lajbival. (Kazinczy Ferenc) Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég … . | Közbe vágott Pató Pál ur: | „Ejh, rá érünk arra még!” (Petőfi Sándor) A piros és fehér golyócskák … fürgén szaladoznak az új posztóval bevont biliárdasztalon. (Krúdy Gyula) A falon … posztóval bevont fegyvertartón …, pisztolyok lógtak. (Kosztolányi Dezső) || a. jelzői használat(ban) Ebből készült posztó körgallér.
2. (átvitt értelemben, bizalmas, kedveskedő) Rossz posztó: haszontalan, csintalan, rossz gyerek. Mit csinálsz megint, te rossz posztó?
Szólás(ok): vörös posztó vkinek a szemében: már puszta létével v. azzal, hogy megemlítik, ellenállhatatlanul bosszantja, ingerli, rögtön dühbe hozza; ld. még pénz.
Szóösszetétel(ek): 1. posztóáru; posztóbélés; posztóbetétes; posztóbunda; posztócsillag; posztócsizma; posztódarab; posztódolmány; posztógyár; posztógyáros; posztógyártás; posztóharisnya; posztókabát; posztókalap; posztókereskedés; posztókészítés; posztókészítő; posztóköntös; posztóköpeny; posztónadrág; posztónyíró; posztóruha; posztóruhás; posztósapka; posztószegély; posztószél; posztószirony; posztószövés; posztószövet; posztószövő; posztóvég; 2. abaposztó; gubaposztó.
