pofáz
pofáz ige -tam, -ott; -zon pofázik (durva)
1. tárgyas <Ételt> nagyon mohón eszik; zabál, fal. Hát, öcsém a Jutka … | Sűlt kolompért szed ki, pofázza befelé, Mégette• száját, mert, hirtelen nyelé. (Petőfi Sándor) Édesanyám … tálalt nekünk …, olyan jó pépet, de olyan jót, hogy mi … táncolva pofáztuk a kis kanalakkal. (Móricz Zsigmond)
Az 1. sz. jelentés harmadik sorában, a Petőfi-idézetben Mégette helyett Megégette olvasandó
2. tárgyatlan Sértőn, nagy hangon beszél, jár a szája, felesel. Mindig pofázik. Ne pofázz! Ne pofázz, ha én beszélek!
3. tárgyatlan Meggondolatlanul olyasmit beszél, mond, amit nem volna szabad. Lefülelték, mert megint pofázott.
Igekötős igék: bepofáz; közbepofáz; visszapofáz.
pofázás; pofázó.
