pátens
pátens [ë v. e] főnév -t v. -et [ë], -ek, -e [ë, e]
1. (történettudomány) <Abszolút monarchia rendszerében> az uralkodó v. a kormány által kibocsátott törvényerejű rendelet. Ősiségi, úrbéri pátens. A császár … a magyar születésű Benedeket küldi Budára főkormányzónak. Azután a pátens elleni küzdelemért elítélt foglyok kapnak amnestiát. (Mikszáth Kálmán)
2. (elavult) Kiváltságlevél, kinevezési okmány. A csomagban talált … egy pátenst, melyben császári tábornokká kineveztetik. (Jókai Mór) || a. (elavult) Szabadalom, szabadalmi okirat. Ez a legújabb találmányú tűzszerszám, holnap kérek rá pátenst. (Jókai Mór)
3. (vallásügy, elavulóban) Némely református teológia, ill. kollégium igazgatósága által nagy ünnepeken kibocsátott és a legátusoknak több példányban átadott nyílt levél, mely az ünnep jelentőségét méltatja, és a legátus támogatására buzdítja a híveket. Ott járt a legátus, és hozta a pátenset.
