ólálkodik
ólálkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. <Személy, állat> rossz v. gyanús szándékkal leselkedve ődöng, bolyong, kószál vhol. Vki, vmi körül ólálkodik; vki után ólálkodik. Gyanús alakok ólálkodnak a ház körül. Elül is ponyva, meg hátul is ponyva: | … ez a lacikonyha. | Éhes kutyák ólálkodnak körül. (Arany János) A vén dervisek … csak úgy ólálkodva tekintgetnek be az őrizett kapukon. (Jókai Mór)
2. Rossz v. gyanús szándékkal leselkedik. Ím az éjfél elmult … S tán alszik a bajnok édesen álmodva, | Hasztalan ül Kádas lesben ólálkodva. (Arany János) A gyertya-lámpák táncoló fényében észrevették Vilit, ki egy fatörzs mögött ólálkodott valami ismeretlen alakkal. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, választékos) Láthatatlanul v. megtévesztő alakot öltve rejtőzik vmi, úgy, hogy alkalomadtán kárt okozhat. Veszélyek ólálkodnak körülötte. És ábrándozni van még tárgy elég, – Mit ér, ha a nyervágy [= nyereségvágy], haszonlesés Ólálkodik köztük. (Madách Imre) A természet ezer alakban ólálkodik … gyilkos szándékkal. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: beólálkodik; elólálkodik; ideólálkodik; körülólálkodik; odaólálkodik, visszaólálkodik.
ólálkodás; ólálkodó.
