mérkőzik
mérkőzik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zék (-zön), (régies) mérkezik [ë], ..zett, ..zzen [ë, ë]
1. <Vmely sportban> erejét, ügyességét, tudását vkivel éppen akkor összeméri. Ma a Vasas és a Honvéd csapatai mérkőznek. || a. (történettudomány) <Fegyveres harcban v. harcjátékban> éppen akkor összeméri erejét vkivel. Rettenetes László seregekkel mérkezik és győz. (Vörösmarty Mihály) Ismeretlen bajnok fekete paripán Vágtat a zászlóhoz és mérkőzni kiván. (Arany János)
2. (csak ható igeként, rendsz. tagadó alakban) (átvitt értelemben) A siker reményében nyugodtan vállalhatja, hogy vkivel, vmivel összehasonlítsák. Mi nem mérkőzhetünk velük az irodalom szeretében. Azon 4–6 soros kuplék… sohasem mérkőzhetnek a görög epigramma fönségével. (Arany János)
Igekötős igék: megmérkőzik.
mérkőző.
