menteget
menteget [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
Vád, szemrehányás, gyanú alól tisztázni törekszik vkit. Vki előtt v. vkinél (vmi miatt) menteget vkit. Mentegeti magát: mentegetődzik, szabadkozik. Nem is vádolták, mégis mentegeti magát. [Toldy Ferenc] megszólít, nem volna-é kedvem Zrínyit… átdolgozni, népszerű kiadás számára; én mentegettem magamat idő- s kedvhiánnyal. (Arany János) Átmentem Cihat Eszterhez. Hüj de harapós és komor volt, hogy így meg mertem sérteni, hogy először Hallgató Trézinél voltam… Persze, nem mentegettem magam. (Móricz Zsigmond) || a. Vmit menteget: vkinek hibáját, fogyatékosságát szépítgeti. Lustaságát állítólagos betegségével mentegeti.
Igekötős igék: kimenteget.
mentegetés; mentegetett; mentegethető; mentegető.
