megtapos
megtapos tárgyas ige
1. Talpával, patájával többször, gyak. erőt kifejtő lépéseket téve, lefelé nyomkod vmit, és ezt a cselekvést befejezi. Megtapossa a földet, a hordóban a káposztát, a kádban a szőlőt. Beállították a fejfát. Ferenc tartotta, míg Szpiritutó túrta be a földet… Aztán kétfelül jól megtaposták. (Móra Ferenc) || a. <Embert v. kisebb állatot vmely nagyobb állat> taposva összezúz és megroncsol. Megtaposta a bika, a ló. || b. (csak jelen 1. személyben) (népies, durva) Megtapos vkit: <kemény fenyegetésképpen:> ellátja a baját, durván elver vkit. Megtaposom a bitangot, a gazembert!
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Megtorlással sújt, porig megaláz vkit, vmit; kegyetlenül bánik vele. Bánk, Bánk! taposs meg legalább engemet! (Katona József) Lajos… indítá a tábort, | Megtaposá egyszer hadaival Nápolyt, | Onnan ereszkedvést Róma felé hajta. (Arany János)
megtaposás; megtaposó; megtaposott; megtapostat.
