lekapar
lekapar tárgyas ige
1. <Vmire ráragadt, ráerősített, ránőtt anyagot> kaparással leszed, leválaszt, eltávolít róla. Lekaparja a sarat a csizmáról. A tímár tompa késsel lekaparja a bőrről a szőröket. Lekaparja a fa kérgét. Lekaparja a drótról a szigetelést. Oh festő, jól kapard a régi színt le, | mert átüt, mindig átüt. (Babits Mihály) A vagónokon még most is rajta van a salgótarjáni feladó cédula, amit elfelejtettek lekaparni. (Móricz Zsigmond) || a. Lekapar vmit: a rajta levő anyagot lekaparva eltávolítja. Lekaparja a csizmát, a fát, a drótot.
2. (bizalmas) Kínnal v. kezdetleges módon leborotvál vmit, vkit. Lekaparom magam; lekaparja a szőrét. Bal arcáról lekaparta goromba szakállát. (Arany János) Hamar meleg vizet kért, s lekaparta kis tatár szőrzetét. (Móricz Zsigmond)
lekaparás; lekaparható; lekaparó; lekapart; lekapartat.
