kötelezettség
kötelezettség [kötelezët-ség v. kötelezëccség] főnév -et, -e [ë, e]
Annak az állapota v. jogviszonya, aki kötelezve van, kötelezett vmire. Kötelezettségem csak arra az esetre szól v. érvényes, ha … || a. Az ebből eredő erkölcsi v. jogi teher, kényszer. Beszolgáltatási, kártérítési, titoktartási kötelezettség; kötelezettség nélkül; kötelezettség háramlik vkire; kötelezettségei vannak vki v. vmi iránt; eleget tesz kötelezettségének; kötelezettséget vállal vmire. A kiskorú vagyonát a gyám számadás kötelezettségével kezeli. Ne vállalj teljesíthetetlen kötelezettségeket! Te is mondtál utósó leveledben egy titáni otrombaságot, tudniillik hogy Jókaihoz a kedvemért csatlakoztál … Ha ezt csupán az én kedvemért tetted, úgy ezennel fölmentelek minden kötelezettséged alól. (Petőfi Sándor) Mért érezte [édesapám], hogy soha egy pillanatra sincs felszabadítva a kötelezettség alól, hogy ezt a raj népet eltartsa? (Móricz Zsigmond) || b. Az a teendő, amelyre vki kötelezve van v. kötelezte magát; kötelesség. Teljesíti kötelezettségét.
Szóösszetétel(ek): 1. kötelezettségvállalás; 2. hadkötelezettség; iskolakötelezettség; munkakötelezettség; tankötelezettség; védkötelezettség; vételkötelezettség.
