kilobban
kilobban tárgyatlan ige (választékos)
1. <Láng, tűz, égő anyag> egyet, utolsót lobbanva hirtelen kialszik. Kilobban a láng, a tűz. Kilobbant a gyertya. Kilobban a tűz s elenyész. (Vörösmarty Mihály) Kérj időt … és határozz jobban: Lovag … minden késő, ha a mécs kilobban! (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Érzelem, rendsz. rövid, heves megnyilvánulás után> hirtelen megszűnik, elcsitul. Egy ideig lángolt a szerelem, aztán kilobbant. A nagy politikai rázkódtatások után, hogy kilobbantak a parázs izgalmak, estefelé otthon időzött. (Kosztolányi Dezső)
2. Lobbot vetve magasra (ki)csap. Szikrából lobban ki a láng. Néha egy-egy villám lobban ki a felhőből. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, költői) <Vmely indulat> hirtelen hevességgel megnyilatkozik. Kilobban a dühe, a szenvedélye. Lát a hadak istene mindent És megszánja Etét, s a Rémre haragja kilobban. (Vörösmarty Mihály) Tisztán kezdte látni, hogy erősen gyúlad A hölgy kebelében amaz új indúlat; Nőttön nő tagadva, gerjedez titokban, Visszafojtva éled, míg egyszer kilobban. (Arany János)
kilobbanás; kilobbanó; kilobbant.
