kedvezés
kedvezés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
A kedvez igével kifejezett magatartás, az a tény, hogy vkinek (vminek) kedveznek; kedveskedés, vkinek (vminek) a kedvében járás, kedvére, előnyére cselekvés; vki számára kedvező megkülönböztetés; pártfogás. Igazságtalan kedvezés; a bíró, a tanító kedvezése; a sors, a szerencse kedvezés; vkinek való kedvezés. Kedvezésből kapott nagyobb kenyeret. Egy perc kedvezését Száz kínos óra tette semmivé. (Vörösmarty Mihály) Minden jóságának, kedvezésének egy oka volt, egy eltitkolt önző gondolat. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Ennek eredménye: kedvezmény, kegy, engedmény. Kedvezésben részesít vkit. Mint halálra ítélt rab, csak egy Kis kedvezést kivánok nyerni. (Vörösmarty Mihály) Használni, mig áradatja tart, Vagy vesztjük a sors kedvezéseit. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
