kanyarog
kanyarog tárgyatlan ige -tam, ..rgott, -jon
1. <Főleg út, folyó> gyakori fordulókkal, kanyarokkal halad; irányát folytonosan változtatja; ismételten kanyarodik. Szeszélyesen kanyarog az út a hegyek között. Egy folyó tűnt fel a mélyben, amely kanyarogva futott a vasúti töltés mellett. (Krúdy Gyula) Nagy láthatár nyílt meg előtte és fehéren kanyarogva az ország hosszú, hosszú útja. (Karinthy Frigyes)
2. <Közlekedési eszköz, élőlény> előrehaladás közben főleg az utat követve több kanyart (3) tesz. Kacskaringós úton kanyarog a kocsi a falu felé.
3. <Levegőben mozgó élőlény, légnemű anyag, ritk. tárgy> haladás közben több fordulatot tesz. Sok száz szerpentin kanyargott a bálterem füstös levegőjében. Sok gólyát láttam a magasban. Odafenn kanyarogtak a falu fölött. (Gárdonyi Géza) Éjjel-nappal füst kanyargott a falusi ház tetője felé. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: bekanyarog; elkanyarog; felkanyarog; kikanyarog; körülkanyarog; elkanyarog; odakanyarog; végigkanyarog; visszakanyarog.
kanyargás.
