fennszóval
fennszóval határozószó (régies, választékos)
Rendes, hallható beszédhangon (nem suttogva); fennhangon. Völgyesy úr előtt bátran szólhatsz – mondá Kálmán fennszóval. (Eötvös József) Ajkai fennszóval mondták, amiket írt, mintha valakinek diktálná. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben is, régies, irodalmi nyelvben) Hangos szóval, emelt hangon, messze hallhatóan, harsányan. Vezéri Philó … a réműlt népeket … fennszóval kérve, fenyítve Harcra tüzelte. (Vörösmarty Mihály) Hallottam őket halkan mondani, Mit tetteik rég fennszóval beszélnek, Hogy ők a honnak hű leányai. (Petőfi Sándor)
