felháborít
felháborít tárgyas ige fölháborít
1. Felháborít vkit: haraggal vegyes megbotránkozást kelt vkiben; okozza, hogy vki felháborodjék. A gyanúsítás felháborította. Viselkedésével mindenkit felháborított. Jelenléted felháborít! kiálta Dalma lángra gyúlt arccal. (Jókai Mór) Ez a szó vérig fölháborítá Klivényit. (Mikszáth Kálmán)
2. (költői, elavult) Nyugtalanná, ingerültté tesz; fellázít. Átkozottabb ördögöt pokol Nem külde még fel, mint az olyanok, Kik a talán jól nyugvó nemzetet Felháborítják, rá fogják, hogy ég. (Vörösmarty Mihály)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Felháborít vmit: vmely állóvíznek v. folyadéknak a felszínét felkavarja, mozgásba hozza. Egy nagy velencei kristálypalackba tiszta vizet töltöttek, s abba … valami zöld nedvet … Az, a vízbe vegyülve, ezt egyszerre felháborította. (Jókai Mór)
felháborítás; felháborított.
