elviselt
elviselt [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Egészen elhordott, elszakadásig elnyűtt, nagyon viseltes <ruhaféle>. Elviselt kabát, nadrág. A bátyja elviselt cipőiben járt. Az ispánné … saját gyermekének egy elviselt szoknyáját … adta Apostaginak. (Eötvös József) Egy szegény asszonyrokonuk[nak] … vitt olykor elviselt fehérneműt. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Használt, kopott <tárgy>. Az írások közt uralkodott egy nagy régi elviselt fekete fatintatartó lúdtollakkal. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Olyan <személy>, akit a gond, az élet nagyon megviselt, elnyűtt (2). Két elviselt, nyomorék ember Nézi egymást kínnal, haraggal. (Ady Endre)
3. Elszenvedett, eltűrt, kiállott <baj, kín>. Az elviselt fájdalmak nyoma.
