előz
előz [e] ige -tem [e], -ött, -zön
1. tárgyas <Személy, jármű mozgó személyt v. járművet> haladásában maga mögött hagy. A gépkocsi egy lovaskocsit akart előzni. Igy futa Csorna, futó népét szaladással előzvén. (Vörösmarty Mihály) Szapora léptekkel mennek, elérnek s lassan előznek egy kis csoportot. (Nagy Lajos) || a. (tárgy nélkül) Jobbra hajts, balra előzz! A kanyarban előzött, és belefordult az árokba.
2. tárgyas (ritka, költői) Előz vmit: <jelenség> időben előbb mutatkozik vminél; megelőz. Ez … ama sírcsend [= síri csend] amely … A … mennydörgést szokta előzni. (Petőfi Sándor)
3. tárgyatlan (tájszó) <Személy> úgy áll, hogy a világosságot elfogja vkitől. Ne előzz!
Igekötős igék: megelőz.
előzés; előzött.
