betörik
betörik tárgyatlan ige
1. <Vmely (üreges) tárgy erő, nyomás, súly, teher, ütés hatására> felületén, oldalán beszakad, beroppan. Betörik az ablak, a doboz oldala. Neve oly magyar, mikép ha azt férfiasan kimondják még a régi győri kapu is betörik. (Széchenyi István) Ha betörik a fej, fáj abba a kéz is. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Betörik (a hámba, igába v. járomba): <igavonó állat> lassanként beleszokik a hám, iga v. járom viselésébe. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Ember> lassanként beleszokik vmely nem neki való, új, szokatlan v. kedve ellen való állapotba v. munkába; beletörik.
